A tökéletes háziállat


Kisgyermekes családoknál, ahol nem adott már a gyermek megszületése előtt valamilyen kis kedvenc, előbb utóbb kardinális kérdéssé válik, hogy milyen élőlényt is szerezzünk be imádott pitymallatunk örömére.
A gyermekek valószínűleg először a kutya, macska, póniló irányba tapogatóznak, a szülők, meg inkább a hal, hörcsög, valami kicsi csöndes, felhasználóbarát vonulat felé indulnának el.
Előre szólok, a hörcsög minden, csak nem csendes, és nem felhasználóbarát.
Éjszakai állat, minek folyományaképpen az egész éjszakát hangos kaparászással és zörgéssel tölti, ha éppen nem azon ügyeskedik, hogy kiszökjön az akváriumból, azzal a feltett szándékkal, hogy hajnalban, majd jól a frászt hozza Anyura, aki éppen csak kibotorkált a konyhába és kávét készítene, ha nem az életét féltené a földön rohangáló szőrgombóctól.
Gyerekkoromban, a hörcsögöm 2 teljes hétre eltűnt, balladai homály fedi, hogy merre járt, és oda, hogyan jutott el, de egy reggel a lábtörlőn találtuk, a lakáson kívül, egy panelben. Szerintem, azóta is mesélik egymásnak a hörcsögkocsmákban a „Fogd meg a szotyim” sztorikat róla.
Hiába hiszi azt az egyszeri szülő, a hal, szintén nem tartozik a könnyű választások közé.
Az egyszeri gyermek hajlamos túletetni, túl keveset etetni, az első két izgalmas alkalmat leszámítva, nem akarja az akváriumot sikálni, ha mégis, akkor vagy túl hamar rakja vissza a halat, vagy túl későn, és szegény pára pár nap múlva nem a vízben, hanem a tetején fog úszni, a hátán…
Másik nagy hátránya, hogy nem lehet levinni a játszóra és baromi nehéz megsimogatni.
Akkor forduljunk a másik irányba, és tekintsük meg a gyermek által lehetségesnek vélt választási lehetőségeket.
A kutya.
A kutya az ember legjobb barátja. Elméletben ugye.
Mert arról már nem szól a fáma, hogy a kutya tulajdonképpen, még egy gyerek. Játszani akar, figyelemre vágyik, tanítani kell, és ha ezeket nem kapja meg, vagy nem időben, akkor szétrágja a kedvenc pár cipőnket és lepisili a szőnyeget, meg némely esetben akkor is, ha mi minden tőlünk telhetőt megtettünk.
És ugye, azt is észben kell tartani, hogy bizony a kutyának sétálnia kell. Akkor is ha esik, ha mínusz 10000 fok van, ha meteorit zápor hullik éppen, vagy ha a GOT új évadának a premiere van, igen akkor is.
Szóval, ha nem vagyunk felkészülve rá, hogy még egy gyerekünk legyen, akkor egyelőre, a kutya beszerzését is tegyük talonba.
A macska.
Én macskás vagyok, annak ellenére, hogy halálosan allergiás vagyok rájuk, a macska szó leírása is heves tüsszögő rohamot idéz elő nálam, mégis csípem őket.
A macskákat nem mi választjuk, ők választanak minket. Öntörvényűek, makacsok, taníthatóak ugyan, de szerintem dacból nem azt csinálják amit mi szeretnénk. Ha például megtiltjuk, hogy a kedvenc fekete pulcsinkon aludjanak,fújnak kicsit, majd elégedett mosollyal átheverednek a frissen mosott ruhákra .
A macskák már nem gyerekek, ők tinik.
Ha úgy érezzük, most nem tudunk megbirkózni egy tinivel, a macskát is húzzuk ki a listáról.
Póni.
Póni tartására viszonylag kevés embernek van módja, bár legendák szólnak az Avas lakótelep egyik erkélyéről, ahol lovat, kecskét, szemfülesebbek malacot is láttak időnként feltűnni, de ezt azért nem ajánlanám jó szívvel. Gondoljunk csak bele a gyerek traumájába, amikor rájön, hogy a pónik, valójában nem színes cukorkát kakálnak, majd gondoljunk bele, hogy azt, ami nem cukor, bizony nekünk kell feltakarítanunk.
Szóval, ha a kis ház a tanyán feeling nem igazán a miénk, nyugodt lelkiismerettel húzzuk ki a pónit is.
Mi marad akkor?
Nyúl, görény, papagáj, kígyó, különböző hüllők, egerek, esetleg rovarok, teknős, házisárkány, amőba, csillagközi űrmikroba, a lista nyilván nem teljes, és utólag is elnézést azoktól, akiket nem említettem.
De akkor mit válasszunk?
Merül fel Szülőnkben a kérdés.
Őszinte válaszom erre, hogy mindegy, előbb utóbb úgyis szívássá válik, de jó szívvel tudom ajánlani a mi megoldásunkat.
És, hogy nekünk milyen házi kedvenceink lettek a nagylány minduntalan unszolására?
Hát…csigák.
Na nem a fancy, csili vili óriáscsiga, vagy ilyen olyan egzotikus nemtommi.
Nem.
Egyszerű házi, akarom mondani kerti csigáink, de abból legalább négy, egyelőre, folyamatosan új, cukibbnál cukibb példányokba botlunk, szóval csak idő kérdése, hogy bővüljön a csapat.
A csigák szerintem az állatvilág kaktuszai, még én is képes vagyok életben tartani őket.
Csendesek, rendesek, nem harapják meg a gyereket, akkor sem ha az éppen egy Mancsőrjáratos kisautóban furikázza őket végig a lakáson, vegánok, bár egyszer olvastam, hogy fogságban esznek szárított halat is, mondjuk nálunk azt biztos nem kapnak.
Szóval, Csiga for President!

Szólj hozzá


Felhívjuk a figyelmedet, hogy a megjegyzéseket közzétételük előtt jóvá kell hagyni