Minden sikeres férfi mögött egy nő áll, és minden sikerkönyv mögött egy szerkesztő áll!

Minden sikeres férfi mögött egy nő áll, és minden sikerkönyv mögött egy szerkesztő áll!

Érdekes embereket bemutató sorozatom folytatódik, ezen a héten Szalontai Szonját kérdeztem, aki korrektor és szerkesztő.
Ha írói álmokat dédelgetsz, akkor mindenképpen olvass tovább, hiszen bepillantunk a kulisszák mögé egy pillanatra, és talán az is kiderül, hogy mi a sikerkönyvek titka .
Kövessétek be az oldalát, ahol tanácsokkal segíti az írókat, ugye te sem akarsz lemaradni?
Most lássuk, vajon mit árult el Szonja.

Mióta foglalkozol könyvekkel?

Közel húsz évvel ezelőtt kezdtem könyvkiadókkal dolgozni. Először fordítóként, aztán pár év után rájöttem, hogy bár imádom a fordítói munkát, mert egyszerre kreatív alkotás és játék a nyelvvel, de kenyérkeresetnek nem ideális számomra, mert szeretek aprólékosan elpepecselni egy-egy mondattal, és fordítóként ez sajnos anyagilag nem térült meg. Úgyhogy elővettem a nyelvészeti ismereteim másik felét (irodalom–nyelvészet szakon végeztem), és korrektori feladatokat kezdtem vállalni a kiadónál.

Úgy tíz éve viszont ez a kétféle tapasztalat és tudás nagyon szerencsés kombinációban összeért a könyvszerkesztői munkában, és most már nagyobbrészt ezt csinálom. Szerkesztőként tényleg ideálisan tudom ötvözni a „pepecselős” stílusérzékemet, a helyesírástudásomat és általában véve a kommunikációs készségemet, ami a szerzővel vagy fordítóval való együttműködéshez is fontos.

Munkád során rengeteg inspiráló íróval találkoztál; van olyan munkád, amire kifejezetten nagy örömmel gondolsz vissza?

Persze, a legtöbb munkában örömömet lelem. Én leginkább regényfordításokkal foglalkozom, és rengeteg olyan szerző és téma kerül így a látókörömbe, amelyek korábban ismeretlenek voltak számomra. Szerkesztettem például olyan regényt, amely palesztin menekülttáborokban játszódik, vagy Mengele ikerkísérleteiről szól, aztán korrektorként a keresztes hadjáratok és a sommeliér-k izgalmas világába is bepillantást nyertem.

Szakmai szempontból az egyik legszebb kihívás Paolo Cognetti Nyolc hegy című díjnyertes regényének magyar szerkesztése volt, melyben egy különös nyelvezetet kellett jól megalkotni a fordítóval együtt (Nádor Zsófia, Jelenkor Kiadó). Az utóbbi időben pedig nagyon élveztem a skandináv krimik közül A 2117. áldozat szerkesztését, mert egyébként is imádom a Q-ügyosztály izgalmas sorozatát, úgyhogy külön megtiszteltetés volt, hogy ezen dolgozhattam.

Vannak visszatérő helyesírási hibák, amiket majd’ minden írónál tapasztaltál?

Bármilyen meglepő, még a legnagyobb íróink többsége sem tökéletes helyesíró, sőt egy érdekes példa – szerintem inspiráló lehet mindenki számára – Dragomán György, aki nemcsak hogy komolyabb beszédproblémával küzd (dadog), de diszlexiás is (sajnos vele nem kerültem munkakapcsolatba, de nagyon szeretem az írásait, úgyhogy jó, hogy nem hagyta magát eltántorítani). Amúgy inkább azt mondanám, hogy mindenkinek, aki ír, megvannak a maga típushibái, és persze vannak olyan helyesírási területek, amelyek többeknek gondot okoznak.

Szerintem nem az a baj, ha valaki nem tökéletes helyesíró (azt kevesen mondhatják el magukról), de fontos, hogy ezt tudjuk magunkról, és nézzünk utána a problémás dolgoknak, illetve vegyük igénybe szakember segítségét, ha valamit kiadunk a kezünkből.

Milyen tanácsot adnál azoknak, akik szeretnék kiadatni a könyvüket, van recept a sikerre?

Hűha, ez nehéz kérdés. Szerintem általános recept nincs, de vannak olyan szempontok, amiket érdemes szem előtt tartani. Egyrészt szerintem nagyon fontos a hitelesség és a motiváltság: hogy az illetőnek legyen mondanivalója, és azt belső indíttatásból, a saját hangján mondja el. Ugyanakkor az ösztönösségen túl lényeges, hogy a könyv szerkezetileg megkomponált legyen: legyen például egy ív, hogy honnan hová jut el, azon belül pedig megfelelőek legyenek az arányok, ne legyen önismétlő stb. Egy regény esetében ugyanilyen fontos az is, hogy ne csak a történet legyen meg a szerző fejében, hanem a karakterek is minél inkább élő, hús-vér személyiségek legyenek, árnyalt érzelmekkel és kapcsolatrendszerrel, múlttal stb. Ha egy karakter nem elég összetett, akkor hiába jó a sztori, hiteltelen lesz a regény. Ugyanez érvényes a közegre is, melyben játszódik.

És hát mindehhez jön hozzá a stílus, ami részben adottság és olvasottság kérdése, részben pedig tanulható, feljeszthető.

Te a munkádból adódóan segíted az írókat, én is tapasztaltam, hogy öröm veled együtt dolgozni; te melyik részét élvezed leginkább a folyamatnak?

Én legjobban a stiláris csiszolgatást élvezem, már fordítóként is ez izgatott leginkább: hogyan lehet egy megdöccenő mondatból tökéleteset varázsolni, hogyan adhatjuk vissza még árnyaltabban, még kifejezőbben azt, amit a szerző mondani szeretne – mert ez többnyire sejthető, csak valahogy mégis mellécsúszik; de olyan is van, hogy nem is igazán érthető a gondolat.

Nekem emellett a szöveg hibajavítása inkább a természetes rutin: mindig is jó helyesíró voltam, most meg már kapásból rááll a szemem a hibákra. Persze mindent én sem tudok, folyamatosan lapozom a szótárt és a szabálygyűjteményt; a lényeg, hogy az ember azzal legyen tisztában, mit nem tud, és azt hol kell keresni.

Nagy szakmai múltad van kiadóknál, mit tanácsolsz azoknak, akik kiadóval szeretnének dolgozni, hogyan keressék meg őket? Vannak hibák, amiket semmiképpen ne kövessenek el, vagy információk, amelyek mindenképpen fontosak egy levélnél, amiben megkeresik a kiadót?

Igazából a kiadói munkának ezt a részét nem ismerem, ezért ebben a kérdésben az unokaöcsém tapasztalatát szeretném megosztani, aki pár hónappal ezelőtt jelentette meg az első regényét (Hamszai G. András: Lélekpiruett, Napkút Kiadó). Ő kb. 40 kiadónak írt, mire célba ért, és szerinte „nem igazán lehet hibát elkövetni, amikor az ember kiadót keres a könyvének. Először is, mert a kiadók már semmiféle kockázatot nem vállalnak, magyarán a költségekbe csak alig, de inkább egyáltalán nem szállnak be. Az első kérdéseire kapott válaszokból az ember el fogja tudni dönteni, hogy melyik kiadó korrekt, vagy ki szimpatikus, de amit például egy első kötetes szerzőnek mindenképp tudnia kell, az az, hogy ne számítson komoly lelkesedésre a kiadók részéről, mert sokuk ilyen cipőben járó írókkal egyáltalán nem is foglalkozik. Hogy hogyan keressék meg őket? Akárhogy. Tényszerű, tömör és eltökélt gondolatokkal. Amennyi kiadót megfelelőnek ítélnek, mind keressék fel.”

Ha szeretnéd, hogy könyved jelenjen meg, és szeretnél ehhez profi segítséget kapni, bátran ajánlom Szonját, hiszen a Jó reggelt, kis pillangó! is az ő segítségével készülhetett el.

Ha szeretnéd, hogy könyved jelenjen meg, és szeretnél ehhez profi segítséget kapni,
bátran ajánlom Szonját, hiszen a Jó reggelt, kis pillangó! is az ő segítségével készülhetett el.
Szóval szedjétek elő azt a kéziratot abból a fiókból, fújjátok le róla a port és valósítsátok meg az álmaitokat!

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *