Tanuljunk meg pihenni!

A ventilátor egyhangúan kattogott a plafonon.

Csak ment körbe és körbe, rótta a köröket percről percre, óráról órára.

A szél, amit kavart jólesően simogatta az arcomat.
A kicsi elégedetten szuszogott mellettem az ágyon, láthatóan jól esett neki ez a kis hűs fuvallat, az egyébként fullasztó hőségben.

Mintha az idő is megállt volna egy pillanatra, először csak lelassult, majd jólesően hátradőlt, megpihent.
Elfáradt.

Annyi minden történt az elmúlt hónapokban, amit nehéz lenne szavakba önteni, most meg sem próbálom.
Inkább csak elmerülök benne, szünetet tartok, feltöltődöm, és hétfőn majd újra kezdem.

Mert elfáradni nem gyengeség, megpihenni pedig nem bűn.

Szünetet tartani, elmerengeni, gondolattalanul feküdni csak.
Nem aggódni a holnapon, a meg nem történten, azon, amit el kell intézni, azon, amit meg kell tenni, azon, ami nem rajtunk múlik.

Tanuljuk meg elengedni, és csak hagyni a maga útján menni.

Tanuljunk meg bízni.

Tanuljunk meg, megpihenni.

Tanuljuk meg minden percet élvezni.


Emese 

2 thoughts on “Tanuljunk meg pihenni!

  1. Hi Emese!
    I love your book!
    My children loves it, she asks me to read it to her every single day!
    Thank you! <3

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *